(130-136.)
A
kőanyagokról általában
Terméskövek,
műkövek, kőépítmények
A főoltár, a konszekrátum, esetleg a mellékoltárok is, az ambó alsó építménye, a keresztelő kút és esetleg a scamnum (130.o.,134.kép) lábazati része az, ami kőből építhető, illetőleg fontos is, hogy kőből készüljön. A kőanyagok, amiket fölhasználhatunk, különböző természetűek.
A termésköveknek igen sokféle fajtája van. Nagy általá ban vannak puha természetű, könnyen omló, könnyen csorbuló, sérülékeny kőfajták: ezek a homokköveknek különböző változatai, és vannak a homokkőnél sűrűbb konzisztenciájú kő-fajták: ezek elsősorban a mészkövek és a mészköveknek finomabb fajtája, a márványok. A mészkövek és a márványok anyagukban nem különböznek egymástól, mert mind a kettő mészkő. Az a mészkő, amit csak ezzel a név vel illetünk, pl. a haraszti és budakalászi mészkövek, nem pu hább, nem gyengébb természetűek, mint a márványok, de nem mutatnak semmiféle rajzot és gyakran likacsosak. Ezek a mészkövek nem alkalmasak arra, hogy belőlük fényezett tárgyak készüljenek, de ha csiszolva, vagy durván szemcsézve dolgozzuk meg a felüle tüket, akkor igen finom megjelenésű, enyhén sárgásfehér színben pompáznak és nagyon komoly hatású kőanyagok. Hazai márványaink főképpen siklósi és piszkei eredetűek, de máshol is elő fordulnak márványfajtáink. A piszkei márvány igen kemény, merev, sok mindenféle megkövült állati maradványt, csigaféléket mutat a rajzuk, éppen ezért óvatosan kezelendők, mert munkálás közben könnyen csorbulnak. A siklósi márvány nagyon szép rajzú és gazdag mintázatú kő. Sárga, rózsaszín és olajszerű zöld szín ben fordul elő. A fehér márványok közül ismertebb a carrarai, olasz származású kő. Meglehetősen holt anyag. Egy időben nagyon kedvelték éppen minden foltnélkülisége miatt és egyöntetű fe hérségéért, ami nagyon emlékeztet a kockacukorra. Jellegtelen anyag. Szépen fényezhető. A mi klímánkat nem nagyon bírja, éppen ezért külső szobrokra, domborművekre nem ajánlatos. A másik fehér márvány az erdélyi származású ruskicai, igen szép kris tályos anyag, valósággal belelátni az anyagba, villogó, eleven. Szürke vagy rózsaszín homályos foltok fordulnak benne elő, in nen a neve: ruskicai fehér, szürke, rózsa. Ezeken kívül még igen sokféle színű és rajzú márványfajtát ismerünk így a sár gák közül az olasz sienai, a zöldek közül a görög tynosi zöld. A márványoktól eltérő anyagú, rendkívül kemény, nehezen megmunkálható, (131.o.,135.kép) de a fényezést nagyon jól tartó kőanyagok a külön féle gránitok. Legismertebbek a svéd gránit és a kékes fekete belga gránit. Gyakran fehér erezésűek. Oltármenzák számára mészköveink teljesen megfelelnek. Ha a már említett berendezési tárgyak alsó építménye kő, akkor készíttessük azokat az oltáré val azonos kőfajtából. A keresztelő kút medencéjét feltétlenül márványból készíttessük, de ha külön fémbélést kap, utóbbit, va lamint a búra belsejét feltétlenül ónoztassuk, mert a keresztelő-víz szentelésekor a vízbe kevert só, valamint az idővel megava sodó olajok sava a bronz, vagy vörösréz lemezt megtámadják, minek következtében a víz szélén látható zöldes kicsapódás: rézrozsda (Grünspann) keletkezik, ami mérgező hatású és érzékenyebb bőrű csecsemőknél a bőrön kiütéseket okozhat.
Ha az oltár lépcsőzetét, valamint a keresztelő kút alap lapját vörös márványból készíttetjük – minthogy ezek könnyebben tisztán tarthatóak – kerüljük a felszíni lapok fényezését, mert a fényezett felület csúszós és sok veszélynek válhat okozó jává. Ezeket a felületeket finoman, szemcsézve dolgoztassuk meg. Oldalsíkjuk és a kőlapokat két-három cm szélességben szegélyező sáv lehet fényezett. Ha a kőtárgyak kétféle kő ből készülnek igen dekoratív, mert a vörös márvány lépcsőn a fehér oltár még fehérebben fog pompázni és a keresztelő kút ról is igen változatos képet nyújt a vörös márvány alaplap és a medence közé épülő fehér kőtömb. Új létesítményeknél – a mai kor ízlésének megfelelően – sima, egyszerű vonalvezetésűek lesz nek tárgyaink, fölösleges azokat tömör márványból készíttetnünk, a mai márványipar 2-3-4-5 cm vastag lapokra tudja fűrészelni a márványt, így teljesen fölösleges a tömör kő alkalmazása. Mag- építményül téglafalazás, vagy belső betonépítmény szolgálhat, amiket, ha vékonyabb márványlapokkal borítunk, semmivel sem fog kevésbé szebbet, vagy értékesebbet mutatni, mint a sokkal költségesebb tömör kő. A menzalapnak viszont feltétlenül egy darab, tömör terméskőből kell készülnie, ha konszekráltatni kívánjuk.
A mészkő anyagok likacsossága ne riasszon vissza használa tuktól, mert ezeket a hiányosságokat a saját lisztjéből, fehér cement hozzáadásával készült masszával tökéletesen ki tudják tölteni úgy, hogy az sem az értékét, sem külső megjelenését nem rontja. (132.o.,136.kép)
Hazai márványfajtáink a piszkei és süttői vörös, valamint a siklósiak igen alkalmasak a templom belső lábazati részének a burkolására, a takarítás, a falak dörgölése, neki támaszkodás igen hamar elszennyezi és könnyen kicsorbítja a falakat, különösen élein, ezért tanácsos 110-120 cm magasságig azokat márvánnyal, vagy más burkoló anyaggal védeni. Ez egyúttal díszéül szolgál a templomnak. Ápolni a márványokat gondos taka rítással kell, mindig tiszta ruhával, mert homokszemek megkar colják és lekoptatják a fényes felületeket. Szokták a márványokat különféle pasztákkal is tisztítani, amit azonban csak szakemberrel végeztessünk, mert oda nem való anyagok használata megmarhatja a követ, vagy ragacsossá, maszatos külsejűvé válik márványunk.
A műkövek anyaga lényegében nem tér el a termésköveké től, hiszen márványlisztből, mészkődarából készülnek és kötőanyaguk az ugyancsak mészkőből készülő cement. Ez víz hozzáadásával köt meg olyan keménységűvé, ami teljesen egyező, sok esetben még keményebb, mint a terméskövek. A műkőnek fő jellemvonása, hogy semmiféle rajzot nem mutat, tehát fényezett kivitele nem élvezetes, de finoman szemcsézve, vagy csiszolva, az eredmény nagyon szép, ha pedig durván szemcsézve dolgoztatjuk meg a felületét, akkor még a szakembernek is nehézséget okoz, hogy meg tudja különböztetni a termés mészkövektől. A műkő tetszés szerint színezhető, különböző oxid-festékekkel, de a legszebb a maga természetességében. Ha mégis valami színt akarunk belevinni, akkor mészkőliszt és mészkődara helyett színes márványzúzalékot használjunk, amiből természetes színhatású műkövet nyerhetünk. A műkő könnyen tisztán tartható, mosható, sikálható, ha erősebben beszennyeződik, habkővel, vagy saját homokjával átcsiszolható és akkor újra eredeti szépségében pompázik.
A mi klímánkat semmiféle terméskő nem tűri. Gondoljunk csak egy-két meglévő gótikus épületünkre, akár a Mátyás templomra, akár a neogót parlament épületére, melyek alig képzelhetők (133.o.,137.kép) el állványok nélkül, mert a szobrászati elemek állandó csereberélésre, állandó javításra szorulnak és így rengeteg költséget jelentenek, nem beszélve arról, hogy az ilyen épüle teknek egyáltalán nem válik díszére az örökös állványozás. Utcai szobrainkat is: a budapesti Semmelweis szobrot, vagy a Vörösmarty szobrot, amint beáll a késő őszi idő, ponyvába szal mába csomagolják, eléktelenednek tereink ezektől az ormótlan takaróktól, mert a téli időtől terméskő szobrainkat védenünk kell. Nedvességet szívnak fel, a fagy a vizet megfagyasztja, a felületi részeket meglazítja, lepattogzik a kérge a szobornak és előbb-utóbb nagyon csúfak, nagyon ormótlanok lesznek az egyébként szép alkotások. Még inkább áll ez a nem márványból, hanem egyéb kőfajtából készült szobrainkra, faragványainkra. Ha ugyanezek a szobrászati elemek műkőből készülnek, sokkal komolyabban ellenállnak az idő viszontagságainak, és ha törté netesen nem sikerült az öntvény, apró hézagok, lukacskák ke letkeztek rajtuk és itt megbontja az idő, ezek a kövek játszva, minden különösebb nehézség nélkül javíthatók ha kivésik a sérült részt és ugyancsak műkőanyaggal pótolják. Az öntvények gipszmintái, negatívjai évszázadokig megőrizhetők, és ha komoly sérülés éri ezeket a faragványokat, újraöntésükkel és kicse rélésükkel igen sok költség megtakarítható, hiszen csak utána faragás válik szükségessé és nem tömbökből való újrafaragás, ami néhány évtized múlva újra aktuálissá válik. A kőszobrok színezése, festése nálunk nem divat, de nem is célravezető, hiszen megváltoztatja a szobor külső megjelenését és végeredményben értéktelenebbet mutat, mint amilyen a valóságban. A külső szobrászati elemek igen gyakran gipszöntvények, amelyek még könnyebben pusztulnak. Fröcsköléssel, vagyis egy külső, másfajta réteggel ideig-óráig védhető, de ez mégsem menti meg a végleges pusztulástól ezeket a díszeket. Szokták égetett agyagból, cserépből készíteni a külső díszítéseket. Hát rányuk, hogy sohasem fehérek, és így nagyon kirívóak az épü leteken. Egészen más a helyzet a zománccal burkolt cserépféléknél (majolika), ebben hazánk igen gazdag volt és szép eredményeket ért el a mi világhírű Zsolnay majolika gyárunk, amíg az utóbbi években át nem tért közönséges tömegcikkek gyártására. A századfordulón igen divatossá vált középületeink (134.o.,138.kép) majolika díszítése (Iparművészeti múzeum, a Kőbányai Szt. László templom, a volt Postatakarékpénztár, stb.). Értékes, drága holmik ezek, és igen tartósak.
A műmárványok csak belső terek díszítésére alkalmasak. Egyikük tulajdonképpen gipszbevonat, amely stucco lusso néven ismeretes. Evvel a valóságos márvány rajzát és színét utá nozzák: színes viaszt vasalnak rá a gipszre. Az igazi márvány márványlisztből és fehér cementből készül színes anyagok, oxidfestékek hozzáadásával. A gyúrható masszát zsák szerű jutaanyagra terítik ki, összetördelik és leöntik egy hígabb, más színű változattal. Ezt a tördelést és a más és más színű anyagok közé- öntését addig ismétlik, míg a kívánt színhatást, mintázatot el nem érik. Teljesen hű másolatai készül hetnek így a valódi márványfajtáknak. Igen nagy előny az, hogy a művésznek mindenféle szín-elképzelése kihozható ezekkel az anyagokkal. A még puha anyagot ráborítok a márványozandó felületre. Megkötés és száradás után csiszolják és fényezik. Az eredmény igen artisztikus és tartós. Különösen a reneszánsz és a barokk korszak készített ilyen műmárványokat. Gondoljunk a budapesti Egyetemi templomra – melynek teljes belső falborítása márványhatású – teljes egészében műmárvány. Keménysége kifogástalan. Ebből az anyagból egyes tárgyak is készíthetők: szentelt víz tartók és hasonló objektumok. Templomok és reprezentatív helyiségek belső díszítésére ma is használják, bár a modern őszinte anyagszerűség ezeknek a műanyagoknak a használatát kerüli. Hogy ez a tartózkodás jogos-e, vita tárgyát képez heti, hiszen korunk egyben a legkülönbözőbb műanyagok kora is. Amikor a műmárvány, a műkő és a többi műanyag mind emberi mesterkedés eredménye, inkább csak az eshet kifogás alá, ha természetes anyagokat igyekeznek vele utánozni. Kék és violaszínű márvány nem lévén, ilyen rendkívüli színhatásoknál használatuk talán indokolt.
Hogy hol
a határa annak, ameddig a művészet elmehet, igen nehéz megvonni. Azok
a szörnyek, amiket szfinxek, vagy egyéb, mitológiai állatok
formájában láthatunk, általában komoly műalkotások. Hogy a különböző
művirágok és egyéb mesterségesen létrehozott formák mikor válnak
művészi etlen giccsé, ez kérdés. De talán nem is olyan komplikált
(135.o.,139.kép)
kérdés,
hiszen mindíg megbújik mögötte a természet szeretete. Télen, amikor
hosszú hónapokon keresztül nem jutunk virághoz, igen kedves és szép –
persze megközelítően sem azonos a modelljével – egy
művirágcsokor, vagy egy szál művirág, de akkor, amikor a kertekben
ott pompázik, az üzletekben megvásárolható a valódi, abban az
pillanatban komolytalan a művirág. A szurrogátum tel jesen
fölösleges, és giccsé válik az eredeti mellett. Talán ez a gondolat
eligazít, ebben a kérdésben. De, hogy a márvány szép színét és rajzát
utánzó, elénk varázsoló műmárványt kitiltsuk olyan templomokból,
ahova az erede ti semmiképpen el nem juthat, talán túl rigorózus
eljárás volna. A primitív ízlés, főképp az ízléstelenség nek a
templomban, a templom dekorációjában megtűrése semmi szín alatt nem
szolgálja a templom méltóságát. Arra kell törekednünk, hogy amit a
templomba mint díszt, mint emberi kéz alkotását beengedünk, az
eredeti legyen, tökéletes, művészi legyen. A mindenáron való
dekorálás nem lehet cél. Inkább semmit, mint hitványságot!
(136.o.,140.kép)