2019. január 6.: Prokop Péter születésének 100. évfordulója
Az ASTRICEUM Érseki Múzeum meghívója tárlatvezetésre
– Beszámoló a tárlatvezetésről:
A szépség napszámosa – Vízkereszti Prokop Péter-jubileum Kalocsán (Magyar Kurír)
Prokop Péter emlékünnepség 2019. január 19-én, szombaton
Varga Lajos segédpüspök, a Prokop Péter díj fővédnökének beszéde a csepeli emlékünnepségen
– A Magyar Kurír tudósítása a csepeli emlékünnepségről:
Csillagnak kellett lennie – A száz éve született Prokop Péter festőművész papra emlékeztek Csepelen
Prokop Péter katolikus papra, festőművészre emlékeztek (Magyar Idők)
Varga Lajos: Prokop Péter papfestő életrajza
Prokop Péter festőművész és író Kalocsán, 1919. január 6-án, Vízkereszt napján született. Itt töltötte gyermekéveit, majd a jezsuiták gimnáziumában végezte tanulmányait. Az iskola legjobb rajzolója volt. 16 évesen, a gimnázium 6. osztálya végén, felvételét kérte a Kalocsai Érsekség Kis-szemináriumába. A gimnázium utolsó két évét papnövendékként töltötte.
Filozófiai és teológiai tanulmányait a kalocsai Hittudományi Főiskolán végezte. Belső élményeit Prohászka Ottokár művei is ihlették. Gr. Zichy Gyula kalocsai érsek biztatta tehetségének fejlesztésére, de 1942-ban az érsek meghalt. Prokop Péter ezért káplánként tevékenykedett.
Tanulmányait freskószakon a budapesti Képzőművészeti Főiskolán (1945-1949) és római tartózkodása idején az Accademia delle Belle Arti festő szakán (1957-1960) végezte.
A Főiskolán irodalom és művelődéstörténetet is tanult. Tanárai között találjuk Takács Menyhértet, aki filozófiát és esztétikát tanított neki. Nagy hatással volt rá Csontváry Kosztka Tivadar Zarándoklás a nagy Cédrushoz című műve. Ebben a műben saját szellemi irányzatának protipusát ismerte fel. 1957-ben Belon Gellért tanácsára Rómába távozott.
1957-1999-ig Rómában élt. A római iskola nagy mesterei, Aba Novák Vilmos és Kontuly Béla mellől indult el. Legfőbb tanítójaként Róma művészeti örökségét tekintette. Mestere Cipriano E. Oppo festőművész lett. Művészettörténeti dolgozatát Caravaggio művészetéről írta. 1960. júliusában megkapta a nemzetközi tekintélyű római akadémia művész-oklevelét.
A XX. század nagyjai közül hatott rá Paul Klee is. Mellette művészi ideáljai voltak még: Simone Martini, Beato Angelico és Botticelli.
Egyik főművének a az 1962-ben készült mélykúti Szent Erzsébet oltárt tartják, melyen a kubizmus többsíkú ábrázolásának tanulságai által a festő új kifejezésmódot talált.
1962-64 között Amerikában dolgozott. A Pápai Magyar Intézet 1964-ben a Magyar Állam és a Vatikán között megállapodás következtében visszakerült a magyar egyház gondozásába. Ekkor az addig ott tartózkodó személyeknek el kellett hagyni az intézetet. 1968-ban olasz állampolgárságot nyert.
1977-ben szívinfarktusa nagy életrendi változáshoz és újabb kibontakozáshoz vezetett. Első magyarországi kiállítása 1978-ban volt. 1990-ben, 80 éves korában hazaköltözött Magyarországra. 1997-ben a Magyar Írószövetség tagjai sorába fogadta. 2003. augusztus 20-án, Szent István király ünnepén, Mádl Ferenc, a Parlamentben, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta Prokop Péternek. 2003. november 11-én halt meg Csepelen, a kalocsai iskolanővérek Szent József Otthonában.
Rómában a Szent István ház, a Prima Porta rendháza adott helyet kiállításainak. Egyik fő műve a kalocsai székesegyházban elhelyezett Szent Ferenc, mely 1986-ban készült. A monumentális művészetben és a táblaképeken egyaránt nagyot alkotott. Az injekciós tűvel végzett olajgrafika a sajátos művészi módszerét képviseli. Az injekciós tűt végül csővel cserélte fel, melyből jobban tudta csorgatni a már festett felületre a festéket. Irodalmi munkásságát 18 kötet mű jelzi.
Prokop Péter jelentősége abban van, hogy nem a hagyományos formákkal fejezte ki önmagát. A non-figuratív művészet világát maga is ismerte, de nem szolgai módon követte. Műveinek értékelésében a formalizmust és az expresszionizmust állítják szembe. Prokop Péter mély gondolati tartalmának kifejezésében expresszív eszközöket használt. A skolasztikus filozófián nevelkedett pap festő a Szép, Jó és Igaz egységét akarta megjeleníteni.
„Az aggódó monszinyórék félelmével, akik a hívek lelki békéjéért izgulnak, meg ne törődjünk. Szerencsére a laikusoknak ‘fölvilágosultabb’ a szemük s nincs negédes formákhoz rontva. Vannak, akik a Bartók-zenét dekadensnek hitték. Van vallásos ponyva-irodalom is. A képzőművészetre nem fogékonyakat világos, hogy giccses szentképek felé húzza a szívük. Nem adnám oda semmi kincsért, hogy két lukból tudom nézni a világot. Miró ‘gyerekes’ művei nem gyerekeknek valók, de majd a felnőtteknek hozzáérik a lelkiviláguk. Jaj! Csak a szépészet birodalmában ne mondjunk ki dogmákat, ahol állandó változás és érés parúziájába mered a szemünk. Nagyon szerencsétlen az, akinek a szemlencséje csak egyfélére merevedett.”
Hálásan köszönöm a Gondviselésnek, hogy egy éven keresztül Prokop Péter műalkotásainak élvezője lehettem a Pápai Magyar Intézetben. Egy alkalommal meglátogattam őt Rómában, akkor kaptam tőle azt a könyvet, mely a „Pukkanó buborék” címet viseli, és melyet dedikált számomra. Azóta is élvezem „Üdvösségünk” című írásainak mély meglátásait. Az őt megmozgató Paul Klee könyvei közül magam is élvezettel lapozok bele Pedagógiai vázlatkönyvébe, mely a valóság szimbólikus-transzcendens értelmezését közvetíti számomra: rajz, színek, formák ritmusa felé való haladás a figurák ábrázolásának feladásával.